2012. december 16., vasárnap

Áldom a sorsot




Köszönöm te Édes, Büszke, Drága,
hogy emlékeinket nem tiportad szét,
hanem mint magvat a barnuló barázda
óvod múltunk minden becses percét.

Köszönöm, hogy legigazabb voltam,
és legszentebb asszonyaid között,
s hogy magam ácsolta gyalázatomban
lehettem kevés, ám tiszta örömöd.

Köszönöm, hogy nem büntetsz utálva,
mert szépbe szőtt hited derékba törött.
Ha ringattalak álom-babonákba,
magam is hittem, a boldogság örök.

S végül áldom a sorsot, mert kegyes,
hisz ragyoghattam lét-eged felett,
s bár sokan mondták, hogy nem érdemes,
csökönyös önkénnyel szerethettelek.

6 megjegyzés:

Magdi írta...

Az-az érzés, mely elér a szívgyökeréig,
csak szívvel együtt téphető ki.

Ha igazán szeretünk valakit, az érzéseinken nem változtathat sem az idő, sem a halál.

Gyönyörű és szívhez szóló verset írtál drága Dana!
Szeretettel ölellek. Magdi

Névtelen írta...

Szép ez a versed, szívhez szóló. Remélem, hogy a címzetthez is eljutott.
ölelésem: Zsu

Névtelen írta...

Voltak szerelmek az életünkben, melyekért köszönettel tartozunk, hiszen nélkülük nem ismerhetnénk a legszebb érzést...
Csodálatos köszönetedet nagy szeretettel olvastam, drága Dana. Most is jó volt elmerülni lelked tengerében. :)
Ölellek.
pipacs

Vörös liliom írta...

Drága Magdi, Louise L. Hay szerint, a múltnak nincs hatalma felettünk. Nem számít, mióta dédelgetünk egy beidegződést. A hatalom lényege a most-ban rejlik. Nos, nem is tudom, én örök idők óta múltam árnyékában élek, és olyan jó volna már kiszabadulni csapdájából. Persze, tisztában vagyok én azzal, hogy mindannyian talpa alatt út van, de mégis...

Köszönöm a mindig kedves szavaidat!
Viszont ölellek szeretettel: Dana

Vörös liliom írta...

Olykor egy „köszönöm” megerősíti azt a kimondhatatlant, amit nehéz a szavak világában felszínre hozni, hiszen a lélek szavai szinte megfoghatatlanok... Kedves szavaid nagyon jól estek, Zsu!

Viszont ölellek!

Vörös liliom írta...

Mély hajlásokkal köszönöm az itt hagyott szívhangodat, drága Pipacs. :) Nagyon-nagyon jól esett! A léleknek távolból is jól esik egy ölelés, s a nehéz időkben még inkább. Köszönöm!

Viszont ölellek igaz szeretettel: Dana