2012. november 17., szombat

Magam sem értem...




Magam sem értem hogy történhetett.
Több mint húsz évet éltem
és nem vettem példát a virágoktól,
kik szép fejük engedelmesen hajtják le annak kezébe
aki értük nyúl.
És a búzakalászoktól sem,
kik érett, koronás fejük nyugodtan hajtják meg a sarló előtt,
mert tudják a rendeltetésük.
Csak a csillagokat néztem,
kik gőgösen, érintetlen fénylenek az égen
külön-külön
és ha lehullnak
nem teljesedésük, haláluk az.
A csillagokat néztem
s úgy maradtam itt
mint egy csillag
magányosan.

Szenes Erzsi

2 megjegyzés:

hifimiki írta...

Csodaszépet hoztál Drága Dana!

Gyönyörű, szuggesztív, erőteljes vers!

Köszönöm!

Baráti szeretettel ölellek:
Miki

U.i.: Blogomra is elvittem!

Vörös liliom írta...

Azért hoztam, Drága Miki, hogy ne csak én gyönyörködhessek benne, hanem Te is! :)


Baráti szeretettel: Dana