2012. november 24., szombat

Jöhettél volna...




Jöhettél volna örömben, gyönyörben,
Mint a virradat,
Sokszínű boldogság ernyője alatt.
Jöhettél volna kacagó csengőkkel,
Kendőkkel, lengőkkel,
Könnyedén repülve fehér utakat,
S már elmultál volna,
Mint a virradat.

De könnyekkel jöttél, szomorú dalokkal,
Mint a szürkület,
Mint felhők, úgy jöttél, kik a hóra hintik
Bús sötétjüket.
Botorkálva jöttél szived lámpásával,
Ezer seben által, ezer jajon által,
Által ezer seben, és ezer jajon,

És örök maradtál, mint a fájdalom.

Falu Tamás

2 megjegyzés:

hifimiki írta...

Jöhettél volna
örömben fényben
De könnyel jöttél
elhagytál
A fájdalommal együtt
örök maradtál!

Gyönyörűt hoztál
Drága Dana!

Baráti szeretettel ölellek érte:
Miki

Vörös liliom írta...

Nagyon örülök, drága Miki, hogy ezek a versek megérintenek. Köszönöm a mindig kedves szavaid.

Baráti szeretettel: Dana