2012. november 17., szombat

El ne hidd




Mit gondolsz, mi tart minket eggyé?
Bűbáj, csók, álom, mese, fény?
Vagy hogy régi jajunk válik enyészetté,
míg mosolygunk együtt sorsunk vad dühén?

Lopott percünk, melynek örömét
magunkkal visszük a másvilágra is,
vagy a hit, a szent könnyelműség,
hogy babérág híján adatott egy fétis?

Ugyan már, kérlek, el ne hidd,
hogy szerelmünk Isten festett oltárképe,
a végzet álarccá becstelenedik,
ha nem hajtasz térdet mindennap érte.

Azt hiszed vágyad tart lelkem ölében?
Vágyad, mely eddig annyi szívért ömlött?
Bár látom, hogy most, mint tenger öblében,
a kagyló, óvnád az egyetlen gyöngyöt.

Ám nászunk addig lesz megterült asztal,
míg a bölcs Sors késztet észrevenni,
hogy nem az a tied, mit kivívtál harccal,
hanem amit táplál a törékeny semmi.

10 megjegyzés:

hifimiki írta...

El ne hidd hogy Tiéd
mit kiharcoltál
szétfoszlik
egy pillanat alatt
nem marad semmi
csak az örök vágy
mit próbálsz menteni
De rájössz egyedül maradsz
nem marad senki
ki vágyad örömmé tenné
s örülne minden nap
mert elenyészik
minden pillanat
ha egyedül vagy
nincs melletted senki...

Csodálatos a versed Drága Dana!

Baráti szeretettel ölellek:
Miki

Vörös liliom írta...

Mit harccal vívtál ki magadnak, azt csak birtokolni tudod,Kedves Miki, egy ember szerelmét birtokolni azonban merő képtelenség. A Lélek szabadnak született...
Köszönöm, hogy tovább szőtted ezt a léleküzenetet.

Baráti szeretettel: Dana

Magdi írta...

Az igaz szerelem
küzdés, bukás,
erőn felüli,
soha fel nem adás,
kitartás, viadal,
összecsapás,
életre sarkallás ott is,
hol halál tanyáz

Nagyon szép gondolatok drága Dana!
Szeretettel olvastalak.
Ölellek. Magdi

Vörös liliom írta...

Az igaz szerelem, drága Magdi az, amikor két ember annyira nagyon akarja a másikat boldognak és elégedettnek látni, hogy elfelejtik legyőzni egymást.

Köszönöm, hogy jöttél, és itt hagytad míves gondolataidat.

Ölellek érte szeretettel: Dana

Névtelen írta...

"...nem az a tied, mit kivívtál harccal,
hanem amit táplál a törékeny semmi."

Lám csak, néha észre sem vesszük milyen kevés is elég ahhoz, hogy a "nász megterült asztal legyen", pedig valójában néha úgy érezzük, meg kell érte harcolni...

Kedves Daniela, fantasztikus, mély értelmű gondolatokat fogalmaztál meg.
Köszönöm, hogy ismét gyönyörködhettem bennük.

Szeretettel: -aK-

Vörös liliom írta...

Hm... már meg sem lepődöm azon, hogy ilyen kifinomult érzéssel tapintod minden alkalommal a vers lényegét, Kedves Barátom! Az egész versem erre a gondolatra épült, és bizony, mondom Neked, hogy nincs szebb szerelem annál, mint amikor két lélek szabad akaratból közeledik egymás felé. Amikor nincsenek elvárások, kötelezettségek, csak öröm van, hogy szólhatok a másikhoz, hogy hallhatom a hangját.

Köszönöm, hogy itt voltál, olvastál, és köszönöm az itt hagyott szép gondolataidat.

Szeretettel: Daniela

Névtelen írta...

Olykor találkozunk egy délibábnyi érzéssel, s talán kicsit el is hisszük, mert hinni akarjuk.Az igazi boldogság viszont a viharfelhők mögött is napsugarat varázsol, kérés nélkül, csak úgy...
Ezek jutottak eszembe, gyönyörű versed olvasása közben.
Ölellek.

pipacs :)

Vörös liliom írta...

Drága Pipacs, most, amikor toloncolt léptekkel maga felé irányít idegen másnapok útja, annyira jól esnek az idehozott, meleg szavaid... annyira örülök, hogy hasonlóképpen vélekedsz Te is a „csak úgy” ajándékba kapott/adott dolgokról, érzésekről... ezeket általában ugyan olyan boldogan szoktam viszonozni, ezerszeresen, hiszen a boldog ember öröme akaratlanul is visszasugárzik oda, ahonnan eredetileg az kicsírázott.

Köszönöm, hogy itt voltál. Boldoggá tettél!

Ölellek igaz szeretettel: Dana

Névtelen írta...

Már maga a cím is megfogó. Ez az egyik kedvencem a Ki költőt szeret című versed után. Örülök, hogy hallhattam az előadásodban is.
ölelésem: Zsu

Vörös liliom írta...

Boldoggá tetszel, Zsu, hogy látom, vissza-visszalapozol. Az én szívemnek is kedves ez a vers, és tudod, én mindig csak az életemet írom. :) Megtisztelő a véleményed, szívből köszönöm!

Ölelésem
Dana