2012. október 4., csütörtök

Mellettem száguld el a világ, a szél is meglendül, szaladoznak a felhők, az árnyék is kihajt a liget lábánál, csak én álltam meg térben és időben hat évvel ezelőtt, amikor elveszítettelek Téged, Apa.

4 megjegyzés:

hifimiki írta...

Csak menni kell
ha visszahúz is az éjjel
de mire a Nap felkel
zeng a reggel
frissen kelni fel
hiszen csak élni kell
ennyi az egész
csak hinni kell
hogy szebbek lesznek
a napok
s a fájdalom egyszer elhagy...

Gyönyörűséges a versed Drága Pipacs

Baráti szeretettel ölellek:
Miki

Blogomra is elviszem engedelmeddel!

Névtelen írta...

Szomorú ez a gondolat. Remélem, hogy az idő majd begyógyítja a sebeket. Igaz, a heg akkor is ott marad, ami bármikor felszakadhat. Lélekben kívánok Neked sok erőt és kitartást!

ölelésem: Zsu

Vörös liliom írta...

Bár látom, hogy ezt a bejegyzést nem ideszántad, kedves Miki, én mégis megköszönöm!

Szeretettel: Dana

Vörös liliom írta...

Köszönöm, Zsu. Hm... Te, aki évek óta küzdesz ezzel a súlyos gyásszal, igyekszel lelkierőt sugározni felém... Köszönöm!