2012. október 4., csütörtök

Gyökérből, mint a fák...

Az éj sötétje hangtalan, a Hold is sápatag,
a kövek hátán csendesen átkúszik a patak,
csak bennem hangos még a düh, a dacos fájdalom,
kiáltanám, ha hallanád, de mégsem mondhatom…
Tudom, Apu, hisz egykoron mesélted annyiszor,
hogy van ember, ki szóval öl és nem lábbal tipor,
sőt olyan is, ki eltapos, vagy szemmel ütlegel…
- most légy erős és menj tovább, hiszen csak élni kell -

Bagoly rikolt a fán, lehúz az éjszaka,
oly gyakran érzem ezt – nehéz az éj szaga -
pedig csak élni kell és nem rettenni meg,
gyökérből, mint a fák, örökzöld fenyvesek…

Szerényebb már a nyármeleg, hisz lassan útra kel
- oly nehéz minden reggelen éppúgy ébredni fel -
aranyát gyűjti majd az ősz a vén platánsoron,
futólépésben érkezik, s köszön egy hajnalon.
Nincs semmi gond, majd összeforr bennem a gondolat,
az érzés tovább bandukol, s e perc is elszalad,
tisztul az ég, s a lámpasor széthinti fényeit,
könnyebb a lábam, tempósabbra váltja lépteit.

Galamb fészkel a fán, moccan az éjszaka,
oly gyakran érzem ezt - finom az éj szaga -
hiszen csak élni kell és nem rettenni meg,
gyökérből, mint a fák, örökzöld fenyvesek…

Nagy Ilona


5 megjegyzés:

hifimiki írta...

Csal menni kell
ha vissza is húz az éjjel
de mire a Nap felkel
zeng a reggel
frissen kelni fel
hiszen csak élni kell
ennyi az egész
csak hinni kell
hogy szebbek lesznek a napok
s a fájdalom egyszer elhagy...

Gyönyörűséges a versed Drága Pipacs,
el is vittem blogomra!

Baráti szeretettel:
Miki

Vörös liliom írta...

Köszönöm szívet simogató szavaidat,Miki, Pipacs bizonyára nagyon örül nekik, ha erre téved majd...

Névtelen írta...

Figyelmesen olvastalak, drága Miki. :) Megyek.
Köszönöm és ölellek.
pipacs :)

Névtelen írta...

Pipacs mindig erre téved, többször is. :) Már harmadszorra mozizok az oldalon, drága Dana. :)
Megtiszteltetés számomra itt lenni, még ha olykor csak versben is.
Hálásan köszönöm!
pipacs :)

Magdi írta...

Csodálatos léleksorok drága Pipacs!
Ölellek szeretettel.Magdi