2012. október 13., szombat

Értetlenül




Jobb lenne másik útra lépni,
mely máshova visz,
nem ugyanoda mindig,
hol indák kapaszkodnak belém,
hol sár,
homok,
gaz nő talpam alatt.

Férgek rágták gyökereimet.
Én hagytam,
hallgattam...
azóta kóborlok lenni
és nem lenni között,
sivatag-föld,
sivatag-ég -
elég volt,
több is mint elég.

Annyi mindent tudtam volna még,
de éjszaka volt,
egyszerre dúlt bennem
akarás és félelem...

Nem értettél meg sohasem.

P. Tóth Irén

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Tetszik ez a vers. Jó volt olvasni még akkor is, ha fájdalmas a mondanivalója.
Zsu

Vörös liliom írta...

P. Tóth Irént nem csak a költészete teszi naggyá, hanem remek műfordító. Talán a legjobb ebben az országban.
Büszke vagyok arra, hogy egy a szülővárosunk. :)