2012. október 4., csütörtök

Apám





Nem. Nem halt meg. Hisz bennem énekel
az élete. Szerény és csöndes dal. Övé volt.
Nem harcos, új rivalgás, de szívnek halk harangszó,
a szomoruság hangnemében hangzó.

Nagyságos értelemmel világon átzendülő
harsabb melódiák harsoghatnak kevélyen.
- Ő bennem énekel s mostmár mindig helyettem,
mióta kedvnek, hévnek, szónak szegénye lettem.

Lányi Sarolta

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szomorkás, de szép vers. Hiszem, hogy szeretteink élnek, míg mi is élünk, bennünk léteznek tovább.

Zsu

Vörös liliom írta...

Igaz, Zsu, de milyen jó lett volna, ha még csak pár évig maradnak velünk. Olyan sok mindent szeretnék kérdezni Aputól, de kérdéseimre már senki sem felelhet. :(