2012. szeptember 1., szombat

Üvölt...

Üvölt a zsarnok; dühe mint a szélé

a fába friss erőnek:

ugy száll a népbe, érleli keménnyé.

Fők, ágak emelődnek.


Emelkedik szivem példára; boldog,

ajzott feszültség biztat -

neked köszönhetem, ki ellen felcsapódok!

igy mérve, hogy ki is vagy,


s ki az, ki küldött, hogy beteljesitsed

a próbát, mit reánk ró.

Büntettél, - oldtad szolga-büneinket,

te forditott Megváltó!


Hát add ki mérged, - már az is miénk lesz.

- Mi leszel te, ürülten?

Mi a vihar, lent kuszva már beszédes

megáradt csermelyünkben?


Szél voltál s felleg, mosni egeinken

a gyáva multak mocskát.

De könnytől-vértől szutykosan most isten

már elhajit, mint spongyát.


Illyés Gyula


Nincsenek megjegyzések: