2012. szeptember 8., szombat

Számadás


Most már elég, ne szépítgesd, te gyáva,

nem szégyen ez, vallj - úgyis vége van -

boldog akartál lenni és hiába,

hát légy mi vagy: végkép boldogtalan,


inkább egészen és kínzó-csigába,

mint félig így, alkudva oktalan,

ne félj, szamár, ki szenved, nincs magába,

vagytok ti itt a földgolyón sokan.


Térdelve, föltárt hassal, láncra kötve,

templomba, kórházakba, börtönökbe

lassan vonul a roppant karaván,


siess te is oda, igaz körödbe

s - égő kanóc - lobogj velük örökre

elégedetlenség szent olaján.


Kosztolányi Dezső


Nincsenek megjegyzések: