2012. szeptember 15., szombat

Sokáig várattál magadra

Sokáig várattál magadra,
pedig hogy vártalak.
Lélegzetvisszafojtva, szívszakadva,
virágos fák alatt.
Vártam, hogy felvirít virágos
ruhád a fák alatt,
virágoktól kábán, virágos
szavakkal vártalak.

Sokáig várattál magadra,
leszálltak a ködök.
kopasz ágak közt fennakadva,
egy szál levél zörög.
Lehervadtak mind a virágok,
virágos szép szavak.
Vigyázok, meg ne láss. Vigyázok,
hogy meg ne lássalak.

Nadányi Zoltán


Nincsenek megjegyzések: