2012. szeptember 1., szombat

Az élet szonettje

És minden alkony opálosan éled

és minden hajnal szőkén rámkacag

és mindig forrnak vágyak és nyarak,

be csodás vagy, csókok szülötte, élet!


És mindig küldesz új bánatokat

és új reményt is, ami dalra méltó

és szemeket, amelyek, mint a mély tó,

balzsamot adnak nékem s titkokat.


És nem fáradok el téged szeretni

s téged gyűlölni, lázas csoda, élet,

naponta vággyal járulok elébed


S bár mindig közelebb a szürke semmi,

te egyre szépülsz, mélyülsz s én szegény,

úgy érzem, gazdag voltam benned én.


Juhász Gyula


Nincsenek megjegyzések: