2012. augusztus 18., szombat

Ott leszek...

Ott leszek, ha az orgona nyílik,

bújok hozzád, esdeklő-szelíden,

tavaszi fényekkel hajnal játszik,

szerelem villan szemed tűzében.


Ott leszek én, fenn a hegy tetején,

sólyom-röptű selymes suhogásban,

ott szerettük egymást az elején,

édes-gyönyör, futó sóhajában...


Ott leszek én, hozzád visz a vágyam,

szemedből fakadó ragyogásban,

élek, hol a fenyves ringat lágyan,

fák közt futó napfény sugarában.


Ott leszek, ha te is ott, mint régen,

egy bársonyos, holdsugaras éjen,

ott leszünk mi akkor, mind a ketten,

idő kovácsolta, egy testben lélekben.


Szakáli Anna



2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Tetszik. Főleg az utolsó két sor fogott meg, de az egész úgy jó, ahogy van.

Zsu

Vörös liliom írta...

Olyan a költő is, mint ez a verse, Zsu! :)