2012. augusztus 4., szombat

...kellenek bennem az őrült szitkok, és beletörődő némaságok fonatai...az ébredések sokfényű és fénytelen változásai, amelyek süllyedő mellkasomra térdepelve fullasztanak bele a holnap örökös újrakezdésébe. Abba a holnapéba, amely meztelen papírlapként érkezik hajnalonként a nyikorgó lélekzsanérok repedésein, és bénult szemhéjam mögött várakozó gondolatokkal festi meg önmagát, hogy magamba zárt társam legyen arra a napra...hogy éjjelre elkopjon az utolsó vonalig...másnapig...


Moha


7 megjegyzés:

Magdi írta...

A napok árnyai megbújnak a nappalok fényében, ezért hullámzik bennünk is az érzelem. Nappal talán kifényesedik, éjjel talán homályba burkolja magát, de egyik sem érne semmit a másik nélkül.
Szeretettel olvastam mindig gyönyörű gondolataid, drága Moha!
Ölellek. Magdi

Névtelen írta...

Nagyon szép gondolat, sok igazság van benne.
Summer - Zsu

Vörös liliom írta...

Szeretnünk kell életünk ólmos sötétjét is, ha már a napsütötte folyosóit élvezettel járjuk be végig, hisz nem létezik fény árnyék nélkül, ahogy öröm sem létezik bánat nélkül.
Köszönöm, hogy mindig hagysz Mohának egy-egy kedves, míves gondolatot. Ha erre jár, bizonyára örül neki.

Ölellek szeretettel érte!

Vörös liliom írta...

Ebből a "mohaságból" merítek erőt én is, amikor a reménytelenség üldöz, kerülget, marcangol, akár egy haldokló farkas, mely még utoljára harap egyet.
Köszönöm, hogy olvastad, és örülök, hogy lélekérintőnek találtad.

Ölelésem: Dana

Moha írta...

Drága Magdikám,
a némaságom sokszor átok és áldás, mert olykor tüzes kínjával égeti a kikívánkozó megtört, vagy boldog érzeteket, hol pedig áldássá sűrűl bennem a kimondatlanság, mert nem szabdal a szó, ami sosem született meg és nem szüli újabb önvádló, vagy vádaskodó szavát, inkább oltalmazva keresi maga körül az életet, és magához öleli a lélektárs-érzetet.
Ölellek
Moha

Moha írta...

Drága Zsu,
végtelen szárnycsapású a meghatottság-érzet bennem, hogy megbotló lélekzöngéim benned is csendes dallá váltak, és köszönöm, hogy magadhoz engedted őket.
szeretettel
Moha

Moha írta...

Drága Liliom,
köszönöm soraimat lélekfalad oltalmára szegezve, és szavaidat, amelyeket itthagytál "helyettem", mikor én nem jöhettem...

...a reménytelenség csupán egy lélek-délibáb, ami a legyengült szívvel játszik, de amikor életigenlő cseppjeit issza magába a lélek, a félelem tovafoszlik a távolban, ne félj, akik szeretnek, vigyázzák, hogy délibábjaid ne kövesülhessenek valósággá soha.
Ölellek
Moha