2012. augusztus 4., szombat

Magadnak álmodtál

Háborúban veszített mondatok

feldobott kérdések tekeregnek

a születő holnapok,

mint a gáz és vízcsövek

behálózzák elhadart életünk.


Megperzselt a szűkre szabott idő

botlott mondatok közé

álmodtál, szobára ereszkedő

angyalhajként

lebegtettél, mint nyitva hagyott kérdést.


A tenyerembe nyomtad minden vagyonod

és én széltől is óvtam

szíved lassuló dobbanását, álom

szélére szorult meztelen árnyak

vigyázták a közösbe tett éjszakát.


Hajadba túrom hidegre reszketett ujjaim

míg fejed az asztal hűvösén pihen

tövisektől serkent vérem cseppjeit

lassan itatja velünk az Isten,

mint a szerelem édes keserű mérgét.


Brada Ági


Nincsenek megjegyzések: