2012. augusztus 11., szombat

Hányszor álmodtam

Hányszor álmodtam hajadba fonni csendet

és hányszor szemedbe szikra csillagot,

öles magányom de sokszor teremtett

hazug igéket; akard, és megkapod,


hányszor remegtem bőrödre rálehelni

magamba fojtott világnyi vágyamat,

hányszor sikoltott rám a puszta semmi

hazug igéket; lehet, de nem szabad,


és hányszor, Istenem, hányszor tétováztam

szavakba szőni, hogy mi is vagy nekem,

s hányszor kavart agyamba büszke lázban

hazug igéket öröm és félelem,


és hányszor megbántam elborult magamban

ridegségem, s hogy bent a tűz hogy éget...

pocsékba ment idők, csak én maradtam

mentségül hozva szép, hazug igéket,


s Te mégis itt vagy, még én is itt vagyok

áldva és verve önző képzetekkel,

elmondhatnám, de most is hallgatok;

"hányszor" újra e kurta szó remeg fel...


Hepp Béla


Nincsenek megjegyzések: