2012. augusztus 12., vasárnap

Fátum

Ne várd tőlem a szót - hiába várod

a szót, hogy: szeretlek -

sohase mondhatom. Sohase néked.

Soha senkinek.

Mert határtalan bennem a gőg.


Miként vadóc kényúr, kincsek fölkent ura

bíborral betakart mellére nem vonja

tisztult, édes szívvel

derék szolgájának vérrel harmatos, drága homlokát -


miként a koszorús, boldog szivárvány

diadalos hídja

száműzve örökre és meg nem jelen soha

hómezők babonás, fehér szíve fölött -


és miként a büszke, vésszel pajtáskodó

futótűz nem érlel semmi gyümölcsöt,

vaktában lihegi át a nagy világot

halálig majd meg nem pihenve -


úgy, mint a bérc, hogy helyét nem hagyhatja,

nem sikolt, nem kacag,

időtlen időkön állton áll csupán,

csak némán nyűgözve önmaga csodás, hideg varázsától -


úgy nem szólalhat meg

a szent szóra hozzád soha az ajkam.


Kovács Mária


Nincsenek megjegyzések: