2012. augusztus 11., szombat

Emlékek virága

Mikor hiányzol,

kinyitom fiókom zárját,

s kiveszem belőle

azt a lepréselt rózsát,

amibe egykor

beleálmodtam

a szívem.


A rózsa olyankor,

felemeli fejét,

s átható pillantással

azt súgja nekem,

- tudod mi az egyszerű

boldogság titka,

az, mikor

egy fiókba bújtatott

elszáradt virág,

szomjúságát oltja

a könnyektől hullámzó

emlékvizeken.


Kun Magdolna


2 megjegyzés:

Magdi írta...

Köszönöm drága Dana:)
Ölellek szeretettel.Magdi

Vörös liliom írta...

Én köszönöm, Drága Magdi a pelyhes, halk szavaid pihegését...