2012. augusztus 12., vasárnap

Emléked, vágyad

Emléked olykor úgy bukik föl a mélyből

Lelked szinére, hogy az egykori vágy

Hozzátapad még, hűs csöppjei a tónak.

Jaj, egykori vágyad kései vád:

Beh jó is lett volna józanul élni.


Vagy élni, de álmodva egy más világról

Örök nemzésben az Ujjal, a Széppel,

Hogy megszülessen az az angyali dal:

Óh, pezsgőben fürdött fiatal boszorkány,

Ahogy pereg még róla a habos ital.


S van úgy is, hogy mint a bányamélyből

Amit ellepett az áradat,

Bukdácsol tátogva a fényre az emlék

S az agyagos lé még ráragad:

Beh jó is lett volna meghalni akkor.


S egy emlék, talán még az anyaméhből.

Egy emlék, kocsonyás, kárhozott -

Vérharmatosan merül föl a mélyből:

Hogy meg kellett volna ölnie anyádnak

Mielőtt a világra hozott!


Gellért Oszkár


Nincsenek megjegyzések: