2012. augusztus 4., szombat

Egy ágy fölött

Most mimózád van s szentelt barka ágod,

Szűz szentséged és szent szomorúságod,

Ugy-e kicsikém? - aludj.


S szép nagy mezőkön, - Isten tudja hol, -

Már orchideák nyílnak valahol,

Neked, kicsikém. Aludj.


S valaki él már, hogy szeressen téged,

Szent szomorúságod és szűz szentséged,

Messze, kicsikém. Aludj.


Az élet rossz vonat. Cammog, lohol.

Ezer virággal valaki valahol

Jön már, kicsikém. Aludj.


Te ezt ne tudd. Álmodj angyalsereggel.

Valaki úgy is ideér egy reggel,

Érted, kicsikém. Aludj.


Várady István


2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Tetszik a vers. A visszatérő refrének egy kicsit emlékeztetnek egy József Attila versre, de így jó, ahogy van.
Summer - Zsu

Vörös liliom írta...

Engem is a refrénszerű sorai nyűgöztek le, és mégis, az egész vers tagadhatatlan szépséggel bír.
Megérintett. Örülök, hogy Téged is! :)