2012. augusztus 4., szombat

Delírium

Puha léptekkel közeleg az est,

a Hold lángjánál álmom üszkét szítja,

emlékeim közt egy régebbit keres,

kezébe veszi, majd bőszen elhajítja.


Félálomban utána kapok.

Káprázat ez vagy fény szülte árnyék?

Tikkadt ajkaimon fájdalom dadog,

és mintha gondolatban ismert utat járnék.


Apámat látom kályha mellé bújtan,

s én gyerekként nézem egy kapurésen át,

kinyitni vágyom, de tehetetlen ujjam

csak rázza kulcsolt ajtajának zárját.


A régi kandalló tüze torkán túl

gyermekkorom újra ezer halált hal,

s míg arcom barázdáira sós fájdalom hull,

én küzdök a múlás gyilkos zajával.


Majd hirtelen minden halk jelenné reked.

Ágyamban fekszem. A Hold rám legyint.

Vén ligetünk álmosan fecseg,

és én a mába kapaszkodom megint.



10 megjegyzés:

hifimiki írta...

Édesanyám látom
néz ki az erkélyen
megszólítom de nem szól
nem lát nem hallja hangom
átvillan a kép
egy másik emlékbe
meghitt este versek közt
Ő saját versem mondja
megörökítem hangját
megmaradjon örökre
felteszem a hangfelvételt
könnyeimbe fullad
a vers vége
elkapom a jelent
s a múlt bennem él tovább!

Baráti szeretettel:
Miki

Magdi írta...

Az emlékek szívünk ékszerei, könnyeink mossák róluk a feledés porát, s mindaddig, míg egyetlen könnyünk is kicsordul szeretteinkért, addig ők is bennünk élnek tovább.
Gyönyörű és fájdalmas a versed, drága Dana!
Ölellek szeretettel.Magdi

Névtelen írta...

Nehéz egy ilyen vers után megszólalni. Nagyon szomorú a tartalma, együtt érzek Veled. Azonban az emlékeket nem veheti el semmi, és senki. Azt mondják, szeretteink addig élnek tovább, míg emlékszünk rájuk. Hiszem, hogy Édesapád is tovább él, Benned.
Summer - Zsu

Vörös liliom írta...

Sokan azt hiszik, Kedves Miki, hogy amikor az elmúlásról írunk, minden lelki ablakunk a halál felé nyílik, és csak tudja igazából, hogy éppen az élet friss levegőjét engedjük be azokon, akik magukban éltetnek valakit. Látom, Te is ezt teszed éppen.
Köszönöm, hogy itt voltál!
Baráti szeretettel: Dana

Vörös liliom írta...

Lelkem kertjében minden gyönyörű virág, még mindig Apuért nyílik, Drága Magdi, és azt hiszem ez már így is marad, amíg magára nem hagyom én is e látszatos világot.

Jöttödet szívből megköszönve ölellek szeretettel: Dana

Vörös liliom írta...

Érdekes ez, Drága Zsu, mert bár gyakran kínoznak hasonló jellegű rémálmok, én ezekben mégis a szépet keresem. Örülök, hogy legalább álmaimban láthatom Édesapámat, még akkor is, ha ritkán tudom magam láttatni Vele. Mindig érinteni, megölelni szeretném, mindig szólni szeretnék Hozzá, de ez szinte sosem sikerül. Azt hiszem azonban, hogy szeretetünk megnyilvánításához nincsenek is szükségünk szavakra.
Köszönöm, hogy benéztél, jöttödnek mindig szívből örülök!

Ölelésem: Dana

Névtelen írta...

"Szeretett Istenem!

Tudom, hogy akit szeretek, elment a Te mennyei országodba. Kérlek, vigyázz rá, emeld fel őt magadhoz szereteteddel. Kérlek, küldj hozzá angyalokat, segíts neki, hogy csodálatosan érezze magát, és boldogan beilleszkedjen az ottani világba. Kérlek, mellém is küldj angyalokat, és segíts, hogy elengedjem szomorúságomat és fájdalmamat. Segíts, hogy kigyógyuljak fájdalmas érzéseimből, hogy visszatérhessek egy olyan életbe, amelyet ő is kívánna nekem.

Ámen."

Kedves Daniela, köszönöm, hogy most is egy csodálatos művet olvashattam Tőled. Érdemes volt benézni ma is ide.

Szeretettel: -aK-

Moha írta...

csak a csendem és az ölelésem...
Moha

Vörös liliom írta...

Ez a gyönyörű fohász, Kedves Barátom, meghalgattatott. :) Hiszen tudom, hogy Édesapám olyan helyen van, ahol nincs fájdalom, harag, szegénység, és angyalok is vigyáznak Rám. Az egyik Te vagy! Köszönöm!

Szeretettel: Daniela

Vörös liliom írta...

Köszönöm a csendet, köszönöm az ölelést, Drága Moha. Olykor többet ér ezek kimondott szónál is.