2012. augusztus 12., vasárnap

Csend van

Hosszú évek alatt kitanultam melletted a csendet

egyenes derékkal, emelt fővel viseltem

minden ellentmondást

nem tűrő hátfordítást,

egymásra kattanva forduló percet.

Akartam lépést tartani veled

megszámoltam minden szóközt

az elharapott mondatok fölött

végítéletként kiszögezett pillantást

szűkülő szemedbe villanó felháborodást

hogyan is merem megtörni a pillanatot?

Volt emlék melyben ragyogott

a hullámzó zaj,

a gyerekzsivaj,

elkékült éj

mélyén szendergő kéj

szétmálló hangjai...

Ma semmi nincs.

Poroszok fegyelmével kattan a zár

csörög a kulcs, zubogó kézmosás

majd tányéron reszket a kés-villa tánca

könyvlapok halk suhogása

fekszik a párnák fölé.

Csendben lopakodik az éj

már csak az álmok zajosak olykor

és én magamba zárom, mint titkot

és őrzöm valaki másnak.


Brada Ági


Nincsenek megjegyzések: