2012. augusztus 25., szombat

A remény

Úgy bánik vélem az idő,

mint anya kényes gyermekével:

ágyamra ül, ha este van

és biztat isten szent nevével.


Boldog reményeket ígér

holnapra és holnaputánra...

Kihuny a mának mécsese

s holnap már - futhatok utána...


Néha már reggel kezdi el:

hideg pénzt s forró nőt ígérget;

kicsal a párnáim közül

a szélhámos, kegyetlen élet...


S ha este ajkam harapom

s a könnytül nem tudok aludni:

oly jóságosan néz reám,

hogy nem tudok rá haragudni...


Somlyó Zoltán



Nincsenek megjegyzések: