2012. július 8., vasárnap

Valami közös

Enyém az első lépés,

a választás,

az indulás ténye.

Tiéd a mérleg

és a döntés,

a megtartás tüze,

fénye.


Enyém a megtett út pokla,

enyém az ismeretlensége,

Tiéd a megértés gesztusa,

Tiéd a selyme és az éle.


Enyémek a sebek és

minden, mi óv a széltől,

de Tiéd a szél és Tiéd a cél,

s mert nem remegsz a vértől

kitartok melletted én is.


Tiéd a kitartás üdve.

Az én kitartásomé...

...

Látod, nem haragszom,

s őszintén, nem is számít.

A határt keresem csak,

az önmagam jelölő bármit,

csak a bizonyságot,

hogy mindez én vagyok,

s ha megtalálom,

jószívvel bólintok rá,

ha azon túl már

Te vagy a minden,

vagy minden Te vagy.


Én megnyitom magam,

mert ez a dolgom.

Építek, mert ezért jöttem.

Te mérlegelj, Te számíts,

Te tudd, hogy mit miért

teszek, tudd helyettem is,

és melletted leszek,

mert hit nélkül is érzem,

hogy szándékom csak az első,

de az utolsó szó

a Tiéd.


Sándorfi András


Nincsenek megjegyzések: