2012. július 8., vasárnap

Te vagy

az egyetlen,

kinek szavától

lágy dallammá szelídültek,

a bennem dúló régi vadcsaták,


Te vagy,

kinek tekintetétől

mosolyba simult arcomon,

minden gond-karcolta szarkaláb,


az egyetlen

kinek hangjától

szelíd suttogássá csitultak

a lelkemből sikoltó szavak,


Te vagy az egyetlen,

kinek érintése,

mint fájdalom űző balzsam

öleli sóhajjá hangomat


Csomós Marianna


Nincsenek megjegyzések: