2012. július 21., szombat

Sötét órák

Szemem behunyom lázas nap után;

Óh jöjj álmatlan álom, nyugalom!...

De lelkem megtelik rejtelmes szóval:

Látatlanul hozzám oson

Száz árnyalak, vágy, szunnyadó dal.


Szellemjárás nesze suhog körül;

Rámtör mindaz, amit nem éltem át

S száz el nem zengett dal fejemre lázad.

Óh múlt, lesújt zenebonád!

Mért zúdítasz rám annyi vádat!


Feltámadnak szegény halottaim:

Hideg csókok, üres, hazug napok...

"Soha, soha!" ezt suttogják az árnyak.

Egy céltévesztett lét zokog

Minden zugában éjszakámnak.


Megváltó hajnal, áldott lángözön,

Jöjj, jöjj, űzd szét az éj káprázatát,

Fényeddel, lármáddal, kürtöd szavával!

Alig bírom már e tusát

A megbánással, a halállal!


Gáspár Kornél


Nincsenek megjegyzések: