2012. július 21., szombat

Lélekharang

Sokszor nehéz és hihetetlen hinni

mint kusza álom sompolyodik mellém,

hogy volt, ki hitt a számról mézet inni

s az arcom megbújt egyszer ennek mellén.


Mi lesz, ha mostan furdal már a kétség,

ha máma sem hiszem már mind igaznak,

ha elér majd a bibliázó vénség,

ha meghalok, majd hogyan higgyem aznap?


Aznap pedig nagyon kell hinni benne,

anélkül halni rém szomorú lenne...

S az illatos sok emlék, hogy elszéled...


Ránk ráncot karcol az időnek kése,

bús lélekharang az órák ütése,

és békéletlen haldoklás az élet.


Malmosi László


2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szégyenemre még nem hallottam a költőről, de nagyon szép ez a szonett. Már a címe is idevonzott, öröm volt olvasni.
Summer - Zsu

Vörös liliom írta...

Nem a Te hibád, hogy nem ismerős a költő neve, Zsu. A Nyugatból hoztam el, esélye volt ismertté, közismertté válni, de valami miatt mégsem vált azzá. Előszeretettel szoktam emlékezni régi, az ismeretlenség homályába süllyedt költőkre. Ez egy ilyen nap volt...