2012. július 28., szombat

Kétely

Észrevétlen, ezüst hímporként

lepte be tükörmerev füstszín arcomat

az éj ölébe fejet hajtó Hold

sápadt vizén átfutó remegés

átsejlő fátyola mögé rejtezve

álmot játszott a meztelen gondolat

de fölém bomló meredélyként

állt feszülten a kétely dárdája

várakozva harcom gerjedő dalára

s diadaléhesen döfésre vágyva

míg elillanó sóhajom hátán

menekített vágyak szálltak tova

nesztelen érintve búcsuzóul árva

mosolyként gyémántajkamat…


Bartha Katalin


2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szép vers, örömmel olvastam.
Summer - Zsu

Vörös liliom írta...

A Te örömöd, egyben az enyém is! :)