2012. július 28., szombat

Hiányzol

Nem találom helyem, mikor nem vagy velem.

Másabb lesz a világ, ha elengeded kezem.


Ilyenkor


Mélyfekete bánatárnyak befedik a napot,

S ettől szomorúbbak lesznek az örömteli napok.

De mikor érzem, túl lenn vagyok a mélyben,

Előveszem fiókomból minden szép emlékem.

Ránézek egy képre, mely mosolyt kacsint felém,

Ettől újult akarattal felcsillan a remény,

S hiszem, hogy holnap ismét eljössz hozzám,

Felragyog újra a könnyet rejtő szempár,


Mert


Mert nekem te vagy a minden, a kezdet és a végzet.

Csókjaidtól feledem, hogy néha fáj az élet,


Hisz,


Bíborszárnyú éjeken rólad álmodozom,

Téged ölel, téged akar minden gondolatom.

Hozzád száll az esti imám csendes suttogással.

Érted lüktet érző szívem harsány dobbanással.

Rád simítom minden percben hozzád hajló vágyam,

Neked rejtem tűzszerelmem egy forró éjszakában.

Lobogó szenvedélyemnek már nem fakulhat fénye,

Mert gyújtólángként őrködöm szíved közepébe.


Kun Magdolna


4 megjegyzés:

Magdi írta...

Drága Dana!
Nagyon köszönöm a megtiszteltetést.
Szeretettel ölellek. Magdi

Vörös liliom írta...

Édes Magdi, részemről a megtiszteltetés, hiszen ez az oldal sem létezne nélkületek.

Viszont ölellek. :)

Moha írta...

Drága Magdika,
sokszor megjelent lelki szemeim előtt egy vers, ami könnyek végtelenjéből rajzolja ki a verssorok szabályos vagy szabálytalan alakzatát...ez pontosan olyan...lélek-mű-alkotás...
ölellek szeretettel

Magdi írta...

Drága Moha!
Tudom, hogy minden gondolatom ismered,és tudom, hogy
lelkeddel látod a verseim mondanivalóját.
Nagyon köszönöm megtisztelő és kedves szavaid.
Szeretettel ölellek.Magdi