2012. július 28., szombat

Hiányod éget

Szád szögletében fény villan

lángra kap szemedben egy szikra

mosolyod szelíden ölelkezik,

Te lépsz - Én lépek

indulunk egymás felé,

már nem a távol ölel

összefonódunk

nincsenek határok.


Megáll az idő és vár

csak a képzelet köti gúzsba,

már mindig ölellek

már mindig szeretlek

lélegzetemmé lettél,

mosolyod oldódik

a reggeli fényben

lobot vet arany sugara..


Hiányod éget

és sodródom hozzád

csak,- szeretésem adhatom,

még azt sem kérem,- fogadd el

mert érinti azt,- ki úgy akarja

hisz már kútba fúlt a magány,

az élet halkan

veled örömet zokog.


Maszong József


2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szép ez a vers. Jó volt olvasni.
Summer - Zsu

Vörös liliom írta...

Nekem is nagyon tetszett! :)