2012. július 28., szombat

Egyedül

Odakint gördülnek a napok,

huszonnégy órájuk nesztelen abroncsán

gurulnak szüntelenül;

az imént még hunyorgó csillagok néztek be ablakomon,

most a nap küldi zárt redők résein kegyetlen nyilait,

de már közeleg halkan az alkony.


Idebent megállt az idő.

S ez időtlen tértelen űrben megállt az életem is,

csak mint kikapcsolt gépezet kis bolond kereke,

szivemben zakatol egyre a csendben:

hol vagy most? hol vagy most?

szivemben zakatol s vár szikra-jeledre,

melytől húnyt szemem újra kigyúl,

újra kigyul egész életem

megindul

feléd.


Reichard Piroska


Nincsenek megjegyzések: