2012. július 28., szombat

A magunk szerelme

Ereklyékért kutatgatok,

Boldog Isten, boldog Isten,

Ha volna még.

S megcsókolok egy arcképet,

Régi képet,

Gyötört szinü, bánatosat,

A magamét.


Minden, minden hogy elmarad

S hogy elhagyunk mindent, mindent

Előbb-utóbb.

Hogy kinálnók az ajkunkat,

Jó ajkunkat

S mást, mint magunk, nem érdemel

A búcsu-csók.


Óh ezerszer is csókolom

Az egyetlent, az egyetlent,

Ki megmaradt,

Aki jó volt minden helyett,

Mások helyett,

A derekat roncsokban is,

Hű magamat.


Áldott világ a zátonyon,

Boldog Isten, boldog Isten,

Ki engeded,

Hogy süttessük rá magunkra,

Vén magunkra

Ifjító és istenítő

Szerelmedet.


Ady Endre


2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Örülök, hogy olvashattam Ady verset is. Ezt már ismertem, de örömmel olvastam el most is.
Summer - Zsu

Vörös liliom írta...

Minden Ady-vers hordoz magában egy-egy üzenetet, Drága Zsu, csak fel kell ismernünk azokat. :) Örülök, hogy megérintett.