2012. június 10., vasárnap

Védd magad!


Mottó:

Búcsúzni indultak szép mesék,

visszaálmodott múltunk kottáján

skálázik a megvénhedt idő...

(Nagy Zsuzsanna: Védtelenül)


Görcsösen fogjad szép meséd kezét,

Idők vad szele még ne tépje szét!

Mert köt a régmúlt, és óv a jelen,

Sikoltva szökne bár kottajelen.

Basszuskulcsra zárva, foglyod marad

A lélek vásznán festett pillanat.

Maradjon itt az illó szenvedély,

Füledbe harsogja, hogy szenvedj, élj,

Könnyen ne add a léted, se hited,

Óvd a mesét, hisz mindig segített!

A falakról kígyózó veríték,

Szellem vérleple, nem lesz teríték

Asztalodnál, bár árnyak réme ül,

Látszat-lét börtönére fény derül.

Mi szép, és való, tíz körömmel védd,

Csak el ne engedd szép meséd kezét!


Szilágyi Ferenc


Nincsenek megjegyzések: