2012. június 2., szombat

Vágy

Felkorbácsolt szenvedélyünk égi tűzzel játszik,

Mikor tiltott gondolatban dobban meg a szív,

Mert a vágyódás parazsán fellobbanó szikra,

Gyémántba forrt fénynyalábja örök lángot szít…


Addig hevíts szerelmeddel, míg porrá hamvadok,

Mert akkor tudom, hogy egy életre tiéd maradok.


Kun Magdolna


2 megjegyzés:

Magdi írta...

Amíg vágy hajt bennünket és a szerelem, addig merünk csak nagyokat álmodni.
Köszönöm, hogy itt lehettem drága Dana!
Ölellek szeretettel.
Magdi

Vörös liliom írta...

Azt hiszem, Drága Magdi, hogy álmaink, vágyaink láthatatlanul bár, de a rajtunk túli világban összeolvadnak. Köszönöm, hogy magammal hozhattam ezt a szógyöngyöt. :)

Ölellek érte nagyon!