2012. június 2., szombat

A te temetőd

Jer, most megmutatom neked a te temetőd.

A kriptát, amiben te fekszel.

Mert megöltelek. Mert megöltelek téged is s nem egyszer,

De mindig, amikor megöleltelek.


Nézd, üvegkoporsók végtelen sora.

És mindben te nyugszol, piros rózsák alatt.

Szobor, ahogy utolsó sóhajoddal

A szemembe ittalak.


S ez itt egy hamvveder. Ibolyás hamvveder.

S ebben is te vagy. Mert van olyan emlék is.

Amiben el kellett égni mindennek, ami testi.

S csak a lélek az, ami nem éghet el.


Oh, rég elmosódott bennem a drága alak,

S csak dallama van, angyali zene. De őrzöm

Halálig a szűz percet: amikor megláttalak,

Először.


Gellért Oszkár


Nincsenek megjegyzések: