2012. június 2., szombat

Staccato

Amíg csupán lopjuk magunknak egymást:

csak lopott holmi lesz, mi rég miért,

vezekelünk a rég megérdemelt nász,

visszaeső kis bűnözőiként,

akié vagy, elvesz naponta tőlem,

s ha néha visszakaplak egy napig:

megint sután, csak félig-ismerősen

puhatolom felejtett titkaid,

heteken át, míg várom folytatását

egy-két lopott órának, meglopok

minden varázs, mit új találkozás ád,

mert úgy kezdjük mi egyre újra, hogy

már messze vagy, mikor megérkezel.

Karomba kaplak s mégsem érlek el.


Baranyi Ferenc


2 megjegyzés:

hifimiki írta...

Drága Dana!
Köszönöm, hogy elhoztad ezt a szép verset. Olyan szép így látni is4
Az igazi Magdi szavalatával!

Baráti szeretettel ölellek:
Miki

Vörös liliom írta...

:) Tudtam, hogy tetszeni fog! legyen ez ajándék tőlem, Neked! :)