2012. június 10., vasárnap

Nyújtózkodó éjszaka

A nyújtózkodó éjszaka

karjaiba zárva

szétzilálva hull a csönd,

fénytelen a lárma.

Néhány ernyedt mozdulat,

tapogató emlék,

keresgél a sóhajok közt

itt voltál még nemrég...

Sűrű, sötét éjszakában

csak nézek, mint a vak,

de a szétzilált csönd

hangjain túl

szemmel tartalak...


Kormányos Sándor


2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szép ez a vers. Örömmel tölt el, hogy a szerzővel már sikerült "összefutnom". Figyelőm rajta tartom. :) Summer - Zsu

Vörös liliom írta...

Kormányos Sándor évek óta egyik nagy kedvencem, Zsu! Egyszerű természetességével mindig lenyűgözött. Örülök, hogy Téged is! :)