2012. június 2., szombat

egy megfeszült izom

akartam lenni

szíved vérvörös zubogásában,

és

kifeszülő mozdulatlanság

a cikázó lélekpercek közt,

mikor rám gondolsz


egy halk ima

elmorzsolódott visszhangja,

ami lélektemplomod

falaiba

gömbölyödött...


mindörökre megszentelve,

ami megszületett belőled

...bennem


Moha


2 megjegyzés:

Magdi írta...

Néha túl repülünk az érzések határán
azért, hogy a visszafelé vezető útra is megmaradjon, annak az érzésnek földöntúli szépség-varázsa.
Mindig nagy szeretettel olvasom gyönyörű gondolataid, drága Moha!
Ölellek szeretettel.Magdi

hifimiki írta...

Drága Moha!
Mindig meglepsz csodálatos
gondolataiddal!

El is viszem magamhoz!

Baráti szeretettel ölellek:
Miki