2012. június 10., vasárnap

Mesekönyv a szemed


Ma kerestelek egy árnyék foszlányában,

mely két lámpa között lomhán osont át.

Ugye, Te voltál az, ki felhők fátylában

csodálta a rózsás alkony tündér mosolyát?


Tudom, Te voltál, hisz mesekönyv a szemed

akkor is, ha éji tóként csupa árny, ború,

lélekhangjuk, kacagásuk hegedűzene,

a Nap kigyúl bennük, mint szent tűzkoszorú.


Végre immár nem csak nézni szoktál,

mint idegenül néznek a világon sokan.

Te látod, ahogy szomorkodik a vén jegenye-szál,

mert tudod, ahol élet van, ott vágy is fogan.


És látod; virágmosoly fakad minden ágon,

ám azt is, ami bús, mert kíndér lepte meg,

és látod; nyomor kullog át a világon,

s bár tavasz van, mégis sok lélek didereg.


És fáj, hogy látsz, az ég fénye is kínoz,

már fanyarnak érzed az Élet illatát,

csuklód lelankad, és zsibbadt ujjaidhoz

tapasztod a szemed... már átok, hogy lát.


De tudod mit? Fájjon e kín, égjen,

mint vérivó vadat majd megszelídíted.

Ám a sok csodát, mely másnak észrevétlen,

Te lassú könnyeiddel fényesítsd meg.


8 megjegyzés:

Magdi írta...

Isten,
adott nekünk szép láthatóságot,
hogy észrevegyük azt is,
mibe elbotlanak mások,
s amit nem rajzolnak
szivárványba azon emberek,
kiknek egész életvitelük
kétségbeesett.
Ezért mi a kapott szépet,
megosztjuk mindazokkal,
kiknek vérző szíve telve van
panasszal.

Fényes csillagok kísérik az utam,
hogy ne legyen léptem túl bizonytalan.

Gyönyörű mese a versed drága Dana!
Szívmelengető gondolatokkal.
Szeretettel ölellek. Magdi

hifimiki írta...

Mesekönyv a szemed
olvasok benne
látod csodát szépet
miért szenvednek
a szegények
túl minden vágyon
szenvedésen
ölelj magadhoz
szenvedéllyel!

Köszönöm e gyönyörűséget!

Baráti szeretettel ölellek
Miki

Vörös liliom írta...

Sokszor éreztem már átoknak ezt az áldást, Drága Magdi, mert elég csak a közvetlen barátaimra nézni, és máris fájdalom-palántát öntöz bennem a valóság esője. De aztán mégis csak örömvirággá változik bennem az érzés, amikor a szelídarcú Hold szépségében gyönyörködhetek, szinte mellém ül megnyugvása. Az apró csodák melegét öltöm magamra, mind ahányszor hegeken vetél újra-ültetésre szánt hitem. Ez mindig segített. Tudom, hogy Te is ugyanezt teszed... azt is tudom, hogy sosem cserélnénk sorsot senkivel.
Jöttödet végtelen szeretettel köszönöm!

Ölellek: Dana

Vörös liliom írta...

Amikor szemek könyvében lapozhat szívünk ujja, kedves Miki, csend-fuvolán rezzen még a szél is.
Köszönöm, hogy itt voltál, örülök, hogy ihletet merítettél versemből, és más megközelítésből foglalkoztál ezzel a témával.

Baráti szeretettel: Daniela

Névtelen írta...

Bizony, sokszor ott vannak magunk körül a csodák, csak észre sem vesszük. Örömmel olvastalak, nagyon tetszett ez a versed is. Summer - Zsu

Vörös liliom írta...

Azt hiszem, Zsu, akkor ölt testet előttünk a csoda, ha lelkünkkel nézzük a világot! Köszönöm, hogy itt voltál, olvastál! :)

Névtelen írta...

"Ám a sok csodát, mely másnak észrevétlen,
Te lassú könnyeiddel fényesítsd meg."

Kedves Daniela, igen sokszor kibuggyan szemünkből lassan a könny, amikor elmúlt, csodás pillanatok emlékeinek gyönyörű mezején kalandozva újból átéljük azokat.

Sokszor olyan érzésünk támad: bár újra megtörténne ugyanez, s ott és akkor megállna az idő...

Köszönöm műved finom lélekpáráját...

Szeretettel: -aK-

Vörös liliom írta...

Boldog vagyok, hogy visszalapoztál, és lélekszavaid visszhangját láthattam e vers alatt, Kedves Barátom! :) És milyen igazad van...
Sok sok ilyen csodaszép emléket kívánok Neked,hogy visszarévedezve fikarcnyi kétség sem merüljön fel benned, hogy érdemes volt-e átélned őket.

Köszönöm, hogy kevés szabadidőd ellenére is jöttél!

Szeretettel: Daniela