2012. június 10., vasárnap

Létem a tűz

Létem a tűz, a csend

gyertya éghet így.

Kanócom sercen,

jelzi, hogy vagyok,

szobád sötétjébe

sarokban felejtve

üres asztallapok

alatt, porosan, de égve

fényezem utadat...


Néha padláson tűrök

sarokban állást,

ott felejtesz...

pókoknak fénylek,

vén denevérek

miattam máshol keresnek szállást.

Gyűlölnek fényemért -

lángom meg remeg jöttödért

annyira várlak..


Viaszos könnyeim gurulnak,

még melegek.

Hűvös sóhajodtól

megdermedek,

csendesen égek,

olvadni újakat

míg kezedbe nem veszel,

s elfújod lángomat.


Paszternák Éva


2 megjegyzés:

hifimiki írta...

Gyönyörű ez a vers Drága Dana!

Elvittem magamhoz!
Köszönettel:
Miki

Vörös liliom írta...

Köszönöm a figyelmedet, kedves Miki, vidd csak,örülök, hogy Neked is tetszik! :)