2012. június 10., vasárnap

Kell...

Kristályvízcsepp kell a szikkadó pataknak,

árva pillangónak a virág-szőtte rét,

hatalmas puszta a vágtató lovaknak,

szárnyaló sólyomnak a végtelen vidék.


Ahogy hullámoknak kell a parti szikla,

hogy lecsillapíthassák tengerük dühét,

viharnak a dörgés, villámnak a szikra,

sivatagnak homok, s szél-kotorta dűnék.


Szavannának zápor, áldozat a vadnak,

gyengének védelem, erősnek a gyenge...

úgy kell a nyugalom minden - őrült - napnak,

mint szeretet balzsam - megrepedt - szívekre.


Nagy Ilona


3 megjegyzés:

Magdi írta...

Csodás, színes képekkel festettél drága Pipacs!
Mindig szeretettel olvaslak.
ölellek.
Magdi

hifimiki írta...

Kedves Pipacs4
Kell, igen kell mindaz
amit leírsz gyönyörű
gondolatokkal, szavakkal,
érzésekkel!

Csodálatos versed
elviszem magamhoz!

Ölellek baráti szeretettel!
Miki

Névtelen írta...

Így van Pipacs. Csak a szeretet az, ami képes befoltozni még a legmélyebb hegeket is. Örömmel olvastalak. Summer - Zsu