2012. június 23., szombat

Kék tükrök között

Kék tükrök között csodállak egyre.

Hűvös szél derengi át hajad. Még

érzem illatát. – Kezedbe adnék

gyöngyöző kupát, babért fejedre,


s bent szívedre álmot is csalatnék

oly csudás szerekkel, hogy nevetve

táncolnád a termeket. Kezembe

fognám halvány két kezed. Ha adnék.


Kék tükrök között csodállak. Érzem

illatod. Rétekből bontom lebbe-

nő hajad: fényszőtte partvidéken


dús, szélfútta fűsorok…

S nem értem…

Nem értem! Azt az egy, utolsó képet!

A neved hiányzik! A jelenléted!


Akár a pont, hogy véget vessen ennek

a… ennek a…jaj…, tévedésnek…

- ugyan már… én bolond…


(2001, 2012)

Sándorfi András


2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Tetszik. Sokszor nehéz szembesülnünk a tükrünkkel, de csak önmagunkat mutatja. Summer - Zsu

Vörös liliom írta...

Azt hiszem, egy igaz barát szeme a legjobb, és a leghitelesebb tükör, Zsu!