2012. június 30., szombat

Hervatag koszorú...

Mindennap temetünk, mindig csak temetünk,

érzéseket, embereket, jövőt, jelent, múltat.

Egyszervolt létünk is, csak hervatag koszorú,

melyre már a születés is holt könnyeket hullat.


Mindig csak siratunk, fájunk és szenvedünk,

ezer halált kivédünk, de csak egybe halunk bele,

abba az egyetlenbe, amit már nem él túl a szív,

mert győzni fog felette a bánat ereje.


Kun Magdolna


3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szomorkás, de tetszett. Főleg az utolsó két sor. Örömmel olvastam.
Summer - Zsu

Magdi írta...

köszönöm, hogy olvastál drága Zsu!
Ölellek.

Magdi írta...

Köszönöm, hogy szép blogodban szerepelhetek drága Dana!
Ölellek szeretettel.
Magdi