2012. június 23., szombat

ha elmennél


ruhám őrzi

illatodat

szememben vigyázok

arcodra

szád zamatával

színültig töltöttem

számat


amikor reggel elmégy

a falak bánatosan sírnak

a bútorok aggódva

összesúgnak

a ruháink egymásba

tekerik karjaikat

csak én ismerem fel este

a lépcsőn koppanó cipőket


ha elmennél

orromhoz gyűrném hálóingedet

simogatnám a tükrön felejtett

két cirádás kezed nyomát

összeszedném a padlón felejtett

könnyeidet dobogó lépteidet

pléddel takarnám el gondosan a

sarokból kikandikáló kacajomat

az ajtóról leszerelném a láncokat

hogy könnyen visszajöhess

ha mégis elmennél


Benczes S. Gábor


2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Nagyon szép, örömmel olvastam. Remélem, hogy nem megy el. Summer - Zsu

Vörös liliom írta...

Én is kíváncsi vagyok a folytatásra. Emberi sors...kiszámíthatatlan!