2012. június 16., szombat

Gyönyörbe részegült

Gyönyörbe részegült bíbor hajnalok,

lepedőn felejtett édes illatod,

gyűrt gyolcsba ivódva lágyan átkarolt,

szobámat belengve gyöngén rám hajolt,


s kiröppent reggel a résnyi ablakon.

Utánad néztem a néma balkonon,

s szerettem volna az egeddé válni,

fölötted féktelen felhőként szállni,


akartam látni, hogy hova visz utad,

ki etet, ki itat, ki a te kutad,

ki oltja szomjadat, ha nem vagy velem,

ki másnak járhat még tőled szerelem.


Majd - csukva ablakom - arra gondoltam,

hogy énnekem milyen kegyes sorsom van,

hiszen ha itt vagy, az már a Mennyország,

- senki nem mérhető soha tehozzád -


Perzselő vágyamat csendben csitítom,

éltető illatod magamba szívom,

s imába kulcsolva mind a két kezem,

hálát rebegek: Köszönöm Istenem!


H.Gábor Erzsébet


Nincsenek megjegyzések: