2012. június 16., szombat

Étellel, csenddel...

Csak a szél. Már megint nem te vagy,

pedig étellel, csenddel vártalak.

A nagy szavakat, mint olcsó ruhát,

levetettem. Nem várok csodát.

Nem kérek semmit. Nem panaszkodom.

Csak tenyered helye üres arcomon.


Ami lettünk volna, vagyok egymagam.

Szavaimnak immár kettős súlya van.

Szemeddel is nézem, amit láthatok.

Veled járok, éppen hogy csak nem vagy ott.


Amit kimondani nem tudtam neked,

látod, most a munkám okos része lett.

S amit nem láttál meg elnyűtt arcomon,

az szólít meg. Tekinteteddel rokon.


Hervay Gizella


2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Tetszett ez is. A csodákat pedig nem várni kell, jönnek azok maguktól. Talán épp akkor, amikor nem számítunk rá. Summer - Zsu

Vörös liliom írta...

Számtalan kincset rejt még a Nyugat, Zsu! :) Örülök, hogy megérintenek. :)