2012. június 16., szombat

És akkor...

És akkor este! Úgy simultam gyönyörű testedre,

miként Jézus a feszületre. Egymásnak szembe,

és háttal, szemben régmúlttal, s ezzel a hatalmas

nagyvilággal! Egymásért, egymás ellen feszült

testünk valami istentelenül nagy vágytól égve!

Előbb Te ellenkeztél, aztán már csak a ruhád…

Míg megadta végül is magát számnak a szád.

(Tested már vágyott, bár az eszed tán még utált)

Vágyad kigombolta nyakig begombolt bőröd,

s az érintést, mit eddig őrzött, mind levetetted

forró könnyek közt. Aztán valami új született:

lettél megváltóm, s én lettem a Te feszületed.

És akkor másnap, kora hajnalban... Emlékszel?

ugye emlékszel arra? Ahogyan belém simultál

szótlan, csak engem akarva már! És én csupán

egyedül Téged, amíg élek. És tán… az után.


Káli László


2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Ez a vers akkor is, amikor először olvastam és most is levett a lábamról. Fantasztikus. Minden elismerésem. Summer - Zsu

Vörös liliom írta...

Tömérdeknyi kincset birtokol a szív, Zsu, melyek az időmúlásával sem értéktelenednek.
Örömmel hoztam, tudtam, hogy tetszeni fog! ;)