2012. június 10., vasárnap

Élni?

Élnék, csak tudnék egészben élni,

Nem perceket, mik feltámadnak itt-ott.

Fényben mutatnak pár éjfélszinű titkot

S ellobbanón nem tudnak újra égni

S eltűnten, eltagadják magukat.


Örök ha volna tisztánlátásom

S meddig? s mirét ? s hogy? újra kérdenem

Mindig nem kéne és eszméletem

Fel nem horkanna gyakran: sirom ásom!

Mert tudnám: csakis erre visz utad!


De szörnyű felriadni rémülettel

S szerelmet vallani utána, elcsitultan;

Majd hallani: a lelked ujra készületlen!


S várnod az új mementot, félve, dultan -

És enned, innod közben, űzni dolgod

Mig, hogy utadra menj

(Nem akarva, de törve, megfásultan, elbutultan)

Sarud megoldod.


Peterdi István


Nincsenek megjegyzések: