2012. június 16., szombat

Egy percet adj

Egy percet adj, hogy szívvel éljek,

érezzem tested illatát,

egy csókot adj, hogy virágszirmán

megőrizze harmatát.


Kezed érintése simítsa ajkamat,

szívem, szíveddel dobbanjon,

s az átélt emlék minden szépe,

mosolyt hozzon arcodon.


Sóhajod olvadjon bőröm sejtjeibe,

s véremmel ringasd, ágyamat,

hogy az átélt percek emlékétől,

ne űzzön a kárhozat.


Töröld Rólam az álomkönnyeket,

mik a boldogságtól hullnak,

s ha őrülten szeretni tudunk

az érzés vigaszt nyújthat.


Ne csituljon vágyad, tomboljon,

hulláma egekbe emeljen,

s a csúcsán hagyott vágyoszlopon,

értem élve, szeressen.


Kun Magdolna


4 megjegyzés:

Magdi írta...

Köszönöm a szereteted:)
Ölellek nagyon!

Névtelen írta...

Nagyon tetszik, főként az utolsó versszak, de az egész úgy jó, ahogy van. örömmel olvastalak. Summer - Zsu

Vörös liliom írta...

A szeretetet soha nem szükséges megköszönni, hisz olyan ez, mintha megköszönnéd a Napnak, hogy fényével cirógatja az arcod! :)
Ölellek, Drága Magdi!

Magdi írta...

Köszönöm drága Zsu!
Ölellek.