2012. június 16., szombat

Csók a szélben

ott álltunk

hajunkat kósza szél borzolta

énfele, tefele, százfele -


csak öleltük egymást a szélben

ajkadat kerestem s elértem

egyszer, százszor, végtelenszer -


s amikor arcommal arcodhoz értem,

szellőcsókot kaptam

a rohanó szélben


Őri István


2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szép ez a szellőcsók, tetszett. Egy kis játékosságot érzek ebben a versben, olyan, mintha a szél mintha megerősödne a szavak erejével aztán a csókkal elcsitulna. Örömmel olvastam. Summer - Zsu

Vörös liliom írta...

Egyik nagy álmom, hogy személyesen is találkozhassak ezzel a költővel! :) Az álmok pedig azért vannak, hogy valóra váltsuk őket. :)

Ha örömmel olvastad ezt a játékos szívszót, akkor már megérte idehoznom! :)

Ölelésem: Dana